A könyvtári katalógusok lassan eltávolodnak a polcoktól. Könyvek tűnnek el, rossz helyre kerülnek vissza, vagy még jóval azután is elérhetőként szerepelnek, hogy elhagyták az épületet. Az olvasók olyan dokumentumokat keresnek, amelyek nincsenek ott, a munkatársak pedig időt töltenek a felkutatásukkal.
A polcleltár ezt megoldja, de minden gerincet egy nyomtatott listával összevetni lassú. Ez ugyanúgy igaz egy teljes könyvtári rendszert használó közkönyvtárra, mint egy iskolai vagy egyesületi könyvtárra, amely a katalógusát táblázatban vezeti.
A legtöbb könyvtári dokumentumon már van vonalkódcímke, gyakran Codabar vagy Code 39, a kis gyűjtemények pedig egy délután alatt felcímkézhetik a könyveiket. Ha polcsorrendben olvassa be őket, olyan listát kap, amelyet összevethet a katalógusával.